Művész temperafesték
A tempera (latin temperare: 'keverni') egy festészetben alkalmazott technika. Lényege a temperafesték használata, amelyben a színezőanyag egy olajos-vizes emulzióban van eloszlatva. Festés közben a temperafesték vízzel hígítható, de a vízfestékekkel ellentétben száradás után már nem.
A tempera az olajfestés elterjedése előtt a festészet legfontosabb eljárása volt, a középkor táblaképei, az ikonok ezzel a technikával készültek.
A magyar kereskedelemben tempera néven hozzák forgalomba azokat a festékeket is, amelyeket inkább gouache kategóriába sorolunk. Ezek annyiban mások a hagyományos tempera festékekhez képest, hogy száradás után is újra oldhatók vízzel. A PANNONCOLOR Temperafestékére is ez az újraoldhatóság jellemző.
Temperafestékkel szinte minden szívóképes felületre jól lehet festeni, papírra, deszkára, vászonra, falra. A középkorban krétaalapozásra dolgoztak, a könnyed, tiszta színek a fehér alapozáson jól érvényesülnek. A temperafesték vékony rétegben is jól fed, felvitelére a hosszabb szőrű ecsetek a legalkalmasabbak.
A PANNONCOLOR Temperával készült festmény színei nagyon tartósak, az olajfestékhez képest kevésbé hajlamosak a sárgulásra.
A temperát az olajtechnikával vegyítve is lehet alkalmazni. A temperával aláfestett képet lehet olajfestékkel folytatni, a régi mesterek gyakran éltek is ezzel a lehetőséggel. A temperaképet lehet lakkozni, ekkor szinte alig lehet megkülönböztetni a lakkozott olajképtől, de ez éppen legnagyobb varázsától, tiszta, könnyű színhatásától fosztja meg.